Amikor  még  kislány voltam...   ,,Úgy emlékszem vissza arra az időszakra, mint egy rémálomra. Mindig pozitív, optimista lány voltam, olyan családban nőttem fel, ahol mindemki azt tartotta, csak hinni kell, és minden jóra fordul.Boldog kiegyensúlyozott életet éltünk, óriási szertet vett körbe minket. Tudtam, hogy ha bajba jutok, a szüleimre mindig számíthatok, bármekkora slamasztikába keveredjek is.Körülbelül abban az időszakban ismerkedtem meg Guidóval, és eleinte nem is vettük annyira komolyan az együttjárást. Legalábbis én nem szövögettem komolyabb terveket. Jól éreztük magunkat, nem is kellet ennél több. Ki gondolta volna, hogy épp ő lesz az, aki megtanít arra, milyen az igazi szerelem?     Pszichológusnál...  Aztám egy napon becsapott a villám. Az édesapám halála padlóra küldte az egész családot. Anyu erős volt, igazi latin asszony, minden igyekezetével próbált  eggyütt tartani minket, és segített  feldolgozni a tragédiát. A nővérem , Clara  is mindent megtett azért, hogy a gyászban sohase maradjak magamra, de hiába minden, mély depresszióba zuhantam. Sötét gondolataim támadtak, gyakran álmodtam apuval,és hamarosan biztossá vált, hogy szakember segítségére lesz  szükségem, hogy végleg al tudjam engedni őt. A pszichológus sokat  beszélgetett velem, elmondta, hogy nem szabad erőlködve megjátszani a kemény, magabiztos lányt, inkább  sirjam ki magam, engedjem , hogy a valódi érzéseim magukkal  ragadjanak, adjam ki minden bánatomat és dühmet, és fogadjam el, hogy apu elment. Valóban sokat segített, de az igazán nagy dolog mégis az volt, hogy közben Guido kitartott mellettem. Nemcsak elviselte, hogy gyakran elbőgöm magam, és a hangulatom egyik pillanatról a másikra változik, de  még néhány könyvet is átböngészett a gyászról, hogy tudja, mi megy bennem végbe. Rá mindig számíthattam, és ekkor jöttem rá , hogy ez már jóval több,mint egy egyszerű, múló, kamaszkori kalandnál. Bennünket sokkal erősebb szálak kötnek össze, mint az elején gondoltuk.  Idén öt éve, hogy együtt vagyunk, és bár mint minden kapcsolatban nálunk is akadnak súrlódások, azt hiszem, egymásba találtuk meg azt az embert, akivel az egész életünket szeretnénk leélni.''